Hm … hát az attól függ … grammból például kevés. Nehéz kimérni :o) És évből? Mihez képest, mert hát minden viszonyítás kérdése … Ha azt nézzük, hogy legalább ennyi évet eltölthetünk egy ember oldalán, már elég sok … vagy inkább elég kevés? ;o))
Életünk során az egyik leghőbb vágyunk az, hogy megtaláljuk azt a Férfit vagy Nőt, akivel harmóniában, békében, boldogságban élhetünk az utolsó pillanatig. Aztán amikor megtaláljuk, akkor ott állunk, hogy van-e ahhoz elég bátorságunk, hogy higgyünk az érzéseinknek, és ha hiszünk is a mindent elsöprő szerelemnek, akkor ahhoz, hogy ki is mondjuk és végül ki is tartsunk mellette, illetve a Férfi vagy Nő mellett, aki miatt a szívünk a torkunkban dobog, a gyomrunk megtelik pillangókkal és alig kapunk levegőt is, ha csak rá gondolunk …
… bízom benne, hogy azok közül, akik ezt a néhány sort olvassátok, ez már Veletek is megtörtént, mert tudom, hogy ez az az érzés, ami nem Mindenkit talál meg. Sokan vannak, akik még a létezését is megkérdőjelezik. Én a szerencsések közé tartozom, és állítom, hogy létezik. A mai napig tisztán emlékszem a pillanatra, amikor megláttam a Férfit egy kissé borongós márciusi nap egy luxemburgi irodaház legfelső emeletén … <3
Azt mondják, hogy ez a szerelem a legtöbb esetben 40 éves korunk körül talál meg bennünket. Ebben az életkorban pedig – természetesen a szabad akarat tiszteletben tartásával - az a legnagyobb kérdés, hogy továbbélünk-e egy „gazdasági érdekközösségben” vagy vállaljuk a kockázatot, mert legbelül a zsigereinkben érezzük, hogy ez más lesz, hogy ez jó lesz, Ő igazán hozzánk tartozik …
Zárójelben itt muszáj megjegyeznem :o)), hogy egy asztroszkóp a döntésben ilyenkor is segít. Név szerint persze nem lehet megmondani belőle, hogy ki az „a Férfi” vagy ki az „a Nő”, de azt igen, milyen az a férfi vagy női energia, ami bennünket a legmagasabbra repít és nemcsak illúzió, hanem maga a valóság.
Vannak olyan Párok, mint az én kedves Barátaim, akiknek elsőre sikerült, és vannak olyanok is, akiknek csak másodikra vagy harmadikra. Ők már 30 éve együtt, a Többiek pedig azt kívánják maguknak, hogy legyen legalább ennyit együtt. A lényeg, hogy sikerült és sikerüljön!. És ahogy a pohárköszöntőjében az én kedves barátnőm el is mondta - ennek a szerelemnek az egyik titka abban rejlik, hogy a mélyben szunnyadó parázsból is újra és újra lángoló tüzet tudjunk varázsolni.
A világirodalom egyik legszebb magyar szerelmes versével szeretnék Nekik erőt és türelmet kívánni ahhoz, hogy ez a tűz az utolsó pillanatig lobogjon!
És hogy minél többen megérezhessék és átélhessék ezt a tüzet, kivételesen nemcsak angolul, hanem németül is szeretném megosztani Tóth Árpád sorait!
ESTI SUGÁRKOSZORÚ
Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
Boldog 30. évfordulót Kriszta és Zoli! <3
