Kislány korom óta szeretem figyelni a Holdat. Mindig csodálattal tölt el, ahogy napról napra változik. Imádtam felfedezni, hogy tőle függ az apály és dagály jelensége, hogy hatással van a növények növekedésére, és hogy a nőiségünk mennyire tükrözni tudja az alakváltozásait. Mindig lenyűgöz a Telihold varázslatossága. No pláne, ha a Telihold különböző színekben pompázik, mint például narancssárga vagy rózsaszín, (talán ismeritek Tom Waits dalát a “grapefruit hold”-ról :o) (18) Tom Waits - Grapefruit Moon - YouTube) vagy olyan közel jár a Földhöz, hogy szinte meg is tudnám érinteni.
Sok mesét, illetve történetet is olvashatunk – tündérekről, vérfarkasokról és különböző varázslatokról. De maradjunk a varázslatoknál, mert szombaton megint Telihold lesz és ez a Telihold egy oppozíciót, ún. varázspálca fényszöget fog alkotni a Nappal. Ez azt jelenti, hogy a kettőjük energiája kiegészíti és felerősíti a másikét. Milyen lehetőséget ad ez nekünk?
Arról már írtam, hogy a Nap többek között azt szimbolizálja, hogy szeretem magam. A Hold pedig többek között a változás és a változtatás képességét jelképezi. (Kedves Mindenki, (yourcoach.hu))
Ez az előbb említett gyönyörű Nap-Hold fényszög most kitűnő alkalom arra, hogy írjak arról az értelmezésről is, amiről keveset szoktunk beszélni. Az asztroszkópban a Nap az apa, a férfi és a családunk férfi ágának, a Hold pedig az anya, a nő és a családunk nő ágának szimbóluma. Ezzel a két oldallal mindannyian rendelkezünk. Az elemzések során sokszor az derül ki, hogy életünk több problémája is onnan ered, amikor egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen vagyunk hajlandóak elismerni, hogy két félből állunk. Édesapánkból és édesanyánkból. Azáltal, hogy édesapánkat vagy édesanyánkat elutasítjuk, vagy éveken át hordozzuk a sérüléseket vagy sérelmeinket, amelyeket tőlük kaptunk, egészen mesterien tudjuk megnyomorítani a saját életünket vagy vagyunk képesek rettenetesen rossz döntéseket hozni, illetve öntudatlanul is rossz mintákat követni. Sokszor álarcok mögé bújunk, és irtó kemények vagyunk – vagy inkább csak ezt próbáljuk mutatni -, és közben pont ugyanazokat a hibákat követjük el, amiket ők is …, de soha be nem vallanánk, mert az kínos.
A hétvégén „Az Aranypinty” című filmben hallottam a következő mondatot: „Annyira megszokjuk az álarcot, hogy a végén már önmagunk előtt is álarcot hordunk.” Február 27-én, szombaton a Telihold az Oroszlán csillagaiban, a Nap pedig a Vízöntő csillagkép jövőbe ömlő vizénél fog ragyogni. Ennek a két energiának a varázslatával kitűnő lehetőség nyílik arra, hogy rálássunk saját magunkra és készek legyünk úgy változtatni, hogy tanuljunk a múlt hibáiból és ezzel új jövőt írjunk. Letegyük az álarcunkat és büszkén elfogadjuk azt, akik valójában vagyunk.
Ha egyensúlyban szeretnénk élni, ha az rációt és az intuíciót egyszerre és együtt szeretnénk működtetni, akkor ehhez az is szükséges, hogy békét kössünk a szüleinkkel.
Ilyenkor szoktak elhangozni a következő mondatok:
- Biztos, hogy nem beszélek anyámmal/apámmal!
- Kizárt, hogy felhívjam!
- Látni sem akarom anyámat/apámat!
- etc.
Popper Péter Lélekrágcsálók című könyvében írja, hogy szeretni nem kell a szüleinket, de tisztelni igen. Szóval szeretnék mindenkit megnyugtatni – senkit nem akarok és nem is fogok arra rábeszélni, hogy menjen, telefonáljon etc. arra viszont mindenképp, hogy a lelke mélyén kössön békét mindkét felével. Erre kitűnő alkalom a szombat - egy kis lazulás közben vagy talán egy mély meditációban vagy egy nekünk értékes gyertya gyújtásával. Használjátok ki a lehetőséget, mert a következő Újhold már a teremtésről szól. Jót és jól teremteni pedig csak egyensúlyban lehet! Legyen gyönyörű és varázslatos szombatotok!
p.s.: Aki rendelkezik már asztroszkóppal (ősi/antik horoszkóp) annak érdemes figyelnie arra, hogy melyek azok a területek, amelyeket a Nap és a Hold, vagy azok fényszögei érintenek, mert azok energiái is könnyebben emelhetőek ettől az időszaktól fogva.
