Amikor kb. 5 évvel ezelőtt nekem azt mondta az asztroszkópom elemzésekor a mesterem Veres Mónika, hogy nekem naponta minimum egyszer meditálnom kellene, az első reakcióm az volt, hogy ez biztosan azok közé a dolgok közé tartozik az életemben, ami teljesen kizárt. Persze azzal, hogy azt is hozzátette, hogy ezzel a gyakorlattal azokat az energiáimat tudom emelni, amik egyébként pont akkor romokban hevertek, beletette a bogarat a fülembe. Akkor éppen az tartott életben, hogy bele tudtam teljesen temetkezni a munkámba és gondoskodnom kellett a két gyerekemről. Tulajdonképpen napról napra éltem, és néha annyira fáradt voltam, hogy képes lettem volna az utcán a járdára lefeküdni, csak hogy alhassak.
Valahol a fejemben mégis dolgozott az a fél mondat – „Meditációval emelni tudod az energiáidat.”
Akkoriban először arra lettem figyelmes, hogy a meditációval együtt emlegetik a „tudatos életet”. Mi volt erre az első reakcióm? Mellesleg szerintem a Tiétek is az lett volna :o)), hogy „Hát nálam kevesebb tudatos ember van … én mindem percemre odafigyelek, mindent jól átgondolva beosztok, mindent az irányításom alatt tartok stb.” De az energiáim mégis a béka feneke alatt voltak. Elkezdtem utána olvasni/kérdezni/járni ennek a széles témának. Hamar rá kellett jöjjek, hogy a tudatos élet köszönő viszonyban sincs azzal, hogy valaki az elméje szerint él. Sőt! A tudatos élet az, amikor az elmém és a megérzéseim (a bal és a jobb agyféltekém) együtt működnek és együttműködnek. :o))))
„Innentől már könnyű lesz!”- gondoltam. Na ez egészen addig tartott, amíg kiderült, hogy ezt legjobban elérni meditációval lehet. Ezen a ponton hadd ajánljam Nektek dr. Bruce Lipton biológus videóját - https://www.youtube.com/watch?v=DW6PfowHLlQ -, amiben röviden elmagyarázza ennek élettani hatásait. Emlékezetem szerint jó néhány embert megkérdeztem, hogy ő hogy is csinálja és számos videót megnéztem. Ebből rám a legnagyobb hatással egy buddhista szerzetes volt - https://www.youtube.com/watch?v=nOJTbWC-ULc. Érdemes meghallgatni!
Innen indultam. Azt is elárulom, hogy kb 1 év volt, mire idáig is elértem. Boldog voltam, amikor 5 percet nyugton tudtam maradni és csak a légzésemre figyelni. Ráadásul azt gondoltam, hogy annak is óriási jelentősége van, hogyan ülök, hogyan és hol vannak a kezeim stb. Ma már tudom, hogy mindenki másként csinálja … Én a legjobban törökülésben szeretek ülni egyenes gerinccel, hogy egyszerre tudjak az Ég és a Föld felé is kapcsolódni. Van olyan barátnőm, aki fekve meditál és van olyan is, aki futás közben … szóval csináljátok úgy, ahogy a testeteknek a legjobban esik!
Lazulni persze sokféleképp lehet … gyaloglással, futással, sétával, kertészkedéssel, egy jó zuhannyal vagy fürdővel, egy kellemes vacsorával, sőt meglepő módon takarítással is. És tagadhatatlanul sokszor jól esik egy pohár finom borral leülni és csak úgy lenni ... Egyet azonban kérlek, hogy tartsatok szem előtt – meditálni csak alkoholmentes, tiszta aggyal lehet. Ilyenkor tudnak ugyanis megérkezni azok a megérzések, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy előbbre tudjunk lépni, és amikkel az elménk tökéletesen együtt tud működni. Egyéb esetben megeshet, hogy a saját agyunk tréfájának áldozatává válhatunk ... ;o) Ezt pedig egyikőnk sem szeretné … ;o))
Végül két-három dolgot biztosan mondhatok – a meditálással tényleg emelkedik az energiaszint! Ráadásul mellékhatásként fiatalodik is a szervezet, mivel meditálás közben a légzés és a vérkeringés lelassul. Agyalás közben pedig mindezeknek épp az ellenkezője történik …
Jól emlékszem rá, hogy milyen nehéz volt az első lépéseket megtenni és igazán senki nem tudott útmutatást adni. Éppen ezért, ha van bármilyen praktikus kérdésetek, amivel segíteni tudok, szívesen állok rendelkezésetekre! Írjatok
