A Lány a Sarkcsillag egyik ágán üldögélt. December 23-án különösen érdekes mulatság volt ez. A Hold már felkelt és a szerencséseknél szikrázott a fénye a frissen hullott havon. Láthatta, ahogy a Mikulás házában az indulás előtti utolsó simításokat végezték. Mindenki izgatott volt, sürgött-forgott. Már minden csomag kézbesítésre készen állt (a megírt és elküldött kívánságok szerint), a rénszarvasok pedig alig várták, hogy messzi tájakra repülhessenek.
„Oh, az Angyalkák is megérkeztek!”- tapsolt a Lány örömében. „Ahány ország vagy inkább ahány ház, annyi szokás” - a Karácsony kicsit mindenhol másmilyen. Egy dolog azonban a világon mindenhol egyforma – ezekben a napokban még a jégszívek is felolvadnak. Éppen ezért a Mikulás ilyenkor adta át az Angyaloknak azt a listát, amelyen azok a nevek voltak összegyűjtve, akiknek semmilyen ajándékot nem rendeltek. Az ő meglepetéseikről mindig az Angyalok gondoskodtak – egy váratlan telefonhívásról, vagy üzenetről vagy egy csengetésről a kertkapun vagy … :o) <3
A Lány nagyon szerette újra és újra átélni azt a pillanatot, amikor az Angyalok útra keltek és elsuhantak mellette. Ez amolyan égi szellő volt, ami semmihez sem hasonlítható. Ilyenkor végtelen nyugalom szállta meg és már csak mosolyogni tudott. A drága Öreg Kandúr jutott eszébe, aki világ körüli útra ment. „Vajon merre járhat? Afrikában vagy Európában vagy Amerikában vagy talán épp egy másik galaxisban? Tudja vajon, hogy holnap Karácsony napja van?” Tekintete beleveszett a messzeségbe és alig vette észre, hogy egy fiatal Angyal telepedett mellé. „Szeretnél esetleg küldeni neki egy meglepetést?”- kérdezte a Lánytól. „Még sohasem küldtem vagy kértem ilyet. Lehet? Tényleg?”- kérdezett vissza a Lány ámuldozva. „Hát persze …” – kacsintott rá cinkosan az Angyal.
„Egy álmot szeretnék küldeni neki abból az időből, amikor nagy harcos volt és még az óriások is félték a nevét. És amikor Karácsonykor hazatért a családi tűzhöz, már ott várta a kalács az asztalon, a csillogó szemek pedig alig várták, hogy kinyissa a szívét és belekezdjen az izgalmasabbnál izgalmasabb történetekbe …” „Meglesz!” - kacagott az Angyal. Szárnyaival átölelte a Lányt, és már suhant is a Többiek után.
„Lassan itt az ideje indulnom. Otthon már vár a pihe puha takaróm, ami még a sárkányoktól is megvéd” – csúszott ki a száján hangosan. Erre Sárkánymama, aki a Sarkcsillag nyugalmát vigyázta, kissé morcosan kinyitotta a szemét és kérdőn felvonta a szemöldökét. „Jól van, jól van, bocsánat! Én a hétfejű sárkányokra gondoltam, nem Rád Sárkánymama!”- mondta a Lány. „Na csak azért! – válaszolta és csendesen továbbszunyókált.
Indulás előtt a Lány még egyszer körülnézett. Hálás volt a Csillagoknak minden utazásért és minden egyes tapasztalatért, amit közöttük és tőlük szerzett! Még el sem indult, de már alig várta, hogy visszatérjen közéjük …
„Boldog Karácsonyt és Csodákban gazdag 2020-t kívánok Mindenkinek!”
– tárta szét a karját és hajolt meg tiszteletteljesen.
„Találkozunk jövőre, a Plutó, a Szaturnusz és Jupiter évében!”
