Az első bejegyzésem miről szólhatna másról, mint a változásról!
Szerencsés vagyok, mert sok ember vesz körül és ezáltal nap mint nap számos történetet hallok. Nemrég összefutottam egy kedves régi barátommal, aki rögtön az első korty kávé után bele is vágott a közepébe – rengeteget dolgozik, egyik tárgyalásról megy a másikra, esélye sincs az egész listát visszahívni, aki napközben kereste, este válaszol az olvasatlan email-jeire, gyakran még éjszaka is felveszi a telefont és folytathatnám …
Azt hiszem, sokunknak ismerős szituációról beszélek, ami egy idő után már nem csak szituáció, hanem helyzet, amit mókuskeréknek hívunk. Ebből nagyon nehéz kiszállni, sőt mindennap egyre nehezebb. A saját bőrömön is tapasztaltam. Pont ebből a tapasztalatból adódóan álltam elő néhány ötlettel, hogy hogyan is lehetne ezen segíteni, ám mindegyikre azt a választ kaptam, hogy „ezt nem lehet” vagy „így nem szokás”. Amikor megkérdeztem, hogy „legalább megpróbáltad?”, rögtön az a felelt jött, hogy „felesleges lenne”.
Ebben a helyzetben több tanulság is van:
Az első - biztos, hogy a beszélgető partnered változtatni akar és ki akar szállni a mókuskerékből vagy elég, ha elpanaszolja nehéz életét és fejet hajtva megy tovább?!
Tapasztalataim szerint mindannyian félünk a változástól, mert a változásban mindig benne van az ismeretlen, amitől hajlamosak vagyunk félni. És aztán hetek/hónapok múlva felmerül bennünk a kérdés – „Mi lett volna, ha megpróbálom?” „Mi lett volna, ha megkérdezem?” A gyerekeim most teszik meg felnőtt életük első lépéseit - hasonló helyzetekben mindig azt tanácsolom nekik, hogy addig menjenek el egy szituációban, ameddig nem marad benned kétség afelől, hogy legalább megpróbálták!
Próbálja meg és ha megpróbálta két dolog mindenképp megtörténik – egyrészt a lelke megnyugszik, másrészt pedig ha látszólag esetleg nem is történik semmi, mégis az Új, az ismeretlen magját elvetette!
A másodikkal folytassuk jövő héten! :o)
Legyen napfényes hetük!
