Van egy kedves barátnőm, akivel évente csak néhányszor találkozunk, de mindig onnan tudjuk folytatni a beszélgetéseinket, ahol éppen abbahagytuk. Legutóbbi találkozásunkkor ő ajánlotta a figyelmembe, a „Suutari levelek”-et, amelyek tulajdonképpen egy nagyszülőpár levelei unokáinak szerelemről, párkapcsolatról és magáról az életről.
Én a nagymama lányunokához írt egyik levél kiragadott részletével szeretnék emlékezni most arra a Nagymamára, aki nemrég távozott közülünk és már a Csillagok között jár. Akivel csak egyszer találkozhattam, de a szívemhez így is nagyon közel áll.
„Kicsi lányom,
jegyezd meg jól, amit most mondok Neked! Figyeld meg jól a fiúkat és később a férfiakat! Ha boldog akarsz lenni, csak olyan férfit válassz, aki nem húzza el a fejét, ha mások előtt hosszan megcsókolod, és aki, ha fáradt, megengedi, hogy megmasszírozd a lábát.
Mert a boldogságodhoz szükséged lesz arra, hogy a férjed hagyja, hogy szeresd – úgy, ahogyan Te tudsz szeretni.
A boldogságotokhoz ez az elfogadás egyike a legfontosabbaknak.
A szeretet lényege leginkább az ELFOGADÁS.
Tartsd magad távol azoktól a férfiaktól, akikkel nem tudsz bármiről beszélgetni. Mert a házasság egy olyan oázis, amelyet a beszélgetés patakja éltet.
Te lehet, hogy bírni fogod a szárazságot, de egyedül maradsz, ha a férfi kiszárad! ...
… Olyan férfit szeress, akihez vonzódsz ÉS akivel összeillessz.”
Kamaszkorunkban hajlamosak vagyunk a fenti intelmeken átlépni. Nagymamáink pedig ennek ellenére bíznak bennünk és abban, hogy pont akkor és pont ott, amikor nagyon szükségünk van rájuk, eszünkbe fognak jutni! És igazuk van - pont ezek a szavak azok, amelyek irányt tudnak mutatni még a mi unokáinknak is és örökre életben tarják a drága nagymamákat, így Őt is! Hálásan köszönjük!
