A múlt héten kicsit kidőltem – megkaptam a második oltásomat. Nos, semmiképp nem szeretnék sem az oltás mellett, sem pedig az oltás ellen állást foglalni. Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben mindenki maga dönt. Én ezt a döntést – legyen az akár igen, akár nem – tiszteletben tartom.
Bevallom őszintén, hogy én nagyon nehezen szántam el magam, mivel hiszek abban, hogy a betegség elleni egyik leghatékonyabb ellenszer a meditáció és ezáltal a testünk rezgésének a betegség rezgésszintje feletti tartása. Mivel azonban az általam legjobban szeretett három ember közül egy eleve külföldön él, a másik kettő pedig szeptembertől külföldre költözik, és mindhárommal szabadon szeretnék találkozni, a döntés megszületett.
Mégis úgy éreztem, hogy a döntéssel együtt tennem kell még valamit, hogy abszolút komfortosan érezzem magam ebben a helyzetben, mert szeretem magam. Szeretem a testem, a lelkem és a szellemem és akármit nem engedek annak részévé válni. Éppen ezért végül megáldottam az oltást, ami a testembe került és kértem, hogy a hasznos része épüljön be a szervezetembe, a haszontalan része pedig a nekem legbarátságosabb módon távozzon.
Tulajdonképpen ez a „távozás” jó néhány napot igénybe vett (mindkét alkalommal kb. 1 hetet). Nekem le kellett lassulnom, hogy a testem végezni tudja a dolgát és közben örült a szellemem, mert nyugodt körülmények között tudtam néhány elmaradt előadást és könyvet elolvasni.
Egy időben egyik Coelho könyvet faltam a másik után, de aztán megtelt velük a fejem és nem tudtam többet befogadni. Néhány hete azonban jól eső érzéssel vettem megint kezembe az új írásait a könyvesboltban.
„Az íjász” című könyvét szeretném most a figyelmetekbe ajánlani. Egy délután alatt el lehet olvasni. Zseniális. Két apró részt emelnék ki a könyvből:
Az első (27. oldal) – a fiú kérdi a Mestert: „Mi az íj útja? Meg tudod nekem tanítani?” Mire a Mester azt válaszolja: „Nem nehéz megtanítani. Egy órába sem telik, mire visszaérünk a faluba, kész is vagyunk. Nem ez a nehéz, hanem a mindennapi gyakorlás, míg el nem éred a pontosságot.”
A második (115. oldal) – „A tett a szó megtestesülése – egy manifesztálódó gondolat. A legkisebb tett is ellenünk fordulhat, ezért addig kell mindent tökéletesítenünk, átgondolnunk a részleteket, és gyakorolnunk a technikát, amíg az intuitívvá nem válik. Az intuíciónak semmi köze a rutinhoz – az inkább egyfajta tudatállapot, amely túlmutat a technikán. Ha eleget gyakoroltunk, már nem kell gondolkodnunk minden mozdulatunkon: létezésünk részévé válnak. Ehhez azonban edzenünk kell, ismételnünk és ismételnünk. És ha ez nem volna elég, akkor ismételnünk és edzenünk.”
A lovas népek – így mi magyarok is - a vérünkben hordozzuk az íjászat művészetét, de ez a képesség azoknak is magától értetődő, akiknek az aszcendense, deszcendense vagy IC-je érintett a Nyilas csillagképpel. A Többieknek kicsit több energiát kell abba fektetni, hogy erre szert tegyenek, de hosszú távon megéri. Én úgy hiszem, hogy ebben az induló új korszakban itt lenne az ideje ezt a képességet nemcsak felébreszteni, hanem használni is. Minden egyes nap – mert az íjászat művészete a lehetőségeink gazdag tárháza, a harmónia maga.
Most lehet, hogy sokan azt gondoljátok, hogy arra szeretnélek Benneteket rábírni, hogy menjetek íjat és nyilat vásárolni és tanuljatok „íjászkodni”. Valójában igen is, meg nem is. Mielőtt azonban ténylegesen megvennétek az íjat és a nyilat, kezdjétek meg a gyakorlást!
Ok, a fentieket lefordítom a mindennapjainkra - a harmónia elérése érdekében minden reggel, mielőtt kiléptek a világba - akár fizikailag, akár csak virtuálisan -, mondjatok el magatoknak néhány kedves mondatot! Pl.: „Szeretem magam. Tökéletesen egészséges vagyok. Biztonságban vagyok. Bőségben, könnyedén könnyű életet élek.” … és még folytathatnám. Mindegyik mondat egy-egy fénysugár, ami a lelked mélyéig tud hatolni. Ha ezeket a mondatokat kitartással minden egyes nap reggelén elismétlitek, egyszer csak azt veszitek majd észre, hogy már több a fénysugár Bennetek és a félelem helyét átvette a hit, a remény és a tervezés. Megerősödik az immunrendszeretek és jól érzitek magatokat a bőrötökben.
Én ezt lassan hat éve teszem meg minden egyes reggel. Először nagyon nehéz volt beilleszteni a reggeli készülődésbe. Ma már könnyű, mert tudom, hogy ezek a mondatok engem és a jövőmet szolgálják. Ez a reggeli gyakorlat egyszerűen és észrevétlenül az életem részévé vált, mert vele és általa teremtek. A dolgok ugyanis nem maguktól vagy másoktól változnak, hanem magunktól :o))
Kereszty Andrástól halottam a következő mondatokat: „Mi a különbség az elmélet és a gyakorlat között? Elméletileg semmi … , mert csak a gyakorlat számít!” :o)))
Szóval … az elmélet már megvan, így nem maradt más hátra, mint a gyakorolás! Próbáljátok ki! Gyakoroljatok! :o))
p.s.: Ha rendelkeztek már asztroszkóppal (ősi/antik horoszkóppal), akkor az a Nap, a Mars és a Neptunusz bolygók által azt is megsúgja, hogy személyre szabottan ki-ki milyen módon tudja ezt a gyakorlást a leghatékonyabban megtenni. :o))
