Vasárnap a Nap elérte az Antares csillagot, amely amellett hogy a Skorpió csillagkép szíve, az az egyetlen csillag, amelyet az asztrozófia tudománya Tejút oszlopnak és Világoszlopnak is tekint. (Erről egy későbbi blogbejegyzésben majd részletesebben írni fogok.) Ez az a csillag, ami megtestesíti „a feltétel nélküli szeretetet és a legmélyebb szerelem örökké élő tüzét”, ahogy ezt Veres Mónika írja. „Ez az a tűz, ami köré gyűlve megmelegszenek, feltöltődnek az emberek, hogy új erőre kapva folytatni tudják néha nehéz, néha próbákkal teli hétköznapjaikat.”
És próbából ebben az időszakban van elég. Most kezdődik az évnek az a négy hete, amikor lelkileg felkészülünk a téli napfordulóra, a Fény születésére és a karácsonyra.
A Skorpió csillagkép a mágusok, a varázslók csillagképe. Varázsolni azonban csak akkor lehet, ha azt szeretettel tesszük és szabadok vagyunk a félelmeinktől és a terheinktől. Ezektől megszabadulni pedig csak akkor lehet, ha elindulunk befelé – átgondoljuk, hogy jó helyen vagyunk-e, hogy megtettünk-e mindent, amit elterveztünk, hogy vannak-e az életünkben olyan energiák, tárgyak, esetleg emberek, amelyektől/akiktől itt az ideje szeretettel elbúcsúznunk, mert – mondjuk ki őszintén – már terhet jelentenek az életünkben. Ennek az elengedésnek jött most el az ideje. Rossz nézni, hogy ahelyett a belső munka és felkészülés helyett sokan inkább rohangálnak egyik üzletből a másikba …. egyre idegesebben, egyre barátságtalanabbul … Biztos, hogy így lesz tökéletes négy hét múlva az életük? Így lesz tökéletes a Karácsony?
A Karácsony akkor is tökéletes, ha nincs tele tömve a karácsonyfa alja ajándékokkal, a vacsora nem öt fogásból áll és nincs 10 féle apró sütemény. De főleg akkor tökéletes, ha nem robban ki veszekedés valami banális hülyeség miatt, mint például melyik szalvéta lett volna a legmegfelelőbb erre az estére vagy épp annak hajtogatása hogyan lett volna példás stb.
És mikor igazán tökéletes? Ha odafigyeltünk magunkra és a lelkünkre, “díszbe tudtuk öltöztetni a szívünket”. (Az már csak hab a tortán, ha ott van a karácsonyfa alatt az a kis apróság, amiről egész évben álmodoztunk.) Ha arra készülünk, hogy az ünnepi asztalnál elmesélhessük a kedvenc történeteinket, beszélgessünk, jó ízzel elfogyasszuk a vacsorát, kinyissunk hozzá egy finom üveg bort/proseccot és jókat nevessünk. És ezáltal a nap végén nem érzünk mást, minthogy meg tudtunk melegedni a tűznél!
Ehhez a munkához kívánok most erőt, türelmet és kitartást! Csak azért, hogy azt tudjuk válaszolni a címbeli kérdésre – „Igen! Négy hét és Karácsony!” :o) <3
