Itt az ősz, már hamar sötétedik. Ilyenkor hajlamosak vagyunk bevackolni magunkat és nehezen mozdulunk ki bárhova is. Bécs szerencsére ebben az időben is csábító és hívogató egy ízletes brunch-csal az Ulrichban, egy gőzölgő forró csokival a Sacherben, egy ritka kiállítással az Albertinában és egy hosszú beszélgetéssel.
Beszélgetés a Szerelmünkkel olyan témákról, ami otthon nehezünkre esik – soha nem találjuk meg rá a megfelelő időt és/vagy a megfelelő szavakat - vagy beszélgetés egyszerűen a szerelemről. Mindkettő izgalmas, nekem most az utóbbiban volt részem éppen Bécsben, a lányom születésnapján.
Emlékszem, hogy gyerekeim kamaszkorában mennyit ültem esténként a kanapén a nappaliban, hogy elkapjam azt a szót vagy fél mondatot, amikor épp hajlandóak voltak megnyílni és a legbelsőbb problémáikról beszélni. Sokan azt gondolják, hogy ha a gyereknek valami baja van, menjen oda hozzá és kérdezzen. Egy kamasz nem megy – legbelül dolgozik és – ha tetszik, ha nem - nekünk kell észrevennünk a jeleket. És ha (végre :o)) megadja, akkor „akkor és ott” jelen érdemes lenni és válaszolni. Persze ez kívülről nagyon unalmasnak és feleslegesen elvesztegetett időnek tűnik, mert mindig lenne valami fontosabb munka, telefon és még sorolhatnám. Valójában azonban ez nem más, mint igazi figyelem és bizalomépítés annak érdekében, hogy aztán a kamaszkori viharok elmúlásával egy-egy izgalmas napot lehessen úgy együtt eltölteni, hogy közben megbeszéljük az Élet nagy dolgait és fellebbentsük a fátylat néhány titokról, ami többek között például az igazán nagy Szerelmeket illeti ... :o))
Egy napsugaras mosolygós őszi nap nemcsak az arcunkat, de a lelkünket is megsimogatja! :o) Csak bíztatni szeretném Önöket – éljenek a lehetőséggel és meg se álljanak kedvenc városukig, élvezzék az ősz páratlan színeit és beszélgessenek … a titkokról! :o)
