Az egyik batárnőm kérdezte tőlem a minap, hogy mikor leszünk végre boldogok? Erre általában azt a választ szoktuk hallani - szerintem Önök is gyakran -, hogy ha megnősülök/férjhez megyek vagy ha gyerekem születik vagy ha a gyerekem elvégezte az egyetemet és folytathatnám. Valahogy soha nem ma, hanem majd holnap, de leginkább holnap után. És aztán végigrohanunk az életünkön, amit elfelejtünk élni. Pedig mindennap lehet találni valami szépet – egyszerűen csak süt a nap vagy egy szál tulipán rám mosolyog a kertben vagy találok még a kedvenc csokimból a rejtekhelyemen vagy iszom egy fantasztikus kávét vagy felhív egy kedves barátom stb.
Ok, egyetértek, hogy ez egyáltalán nem könnyű, de a jó hír az, ha készek vagyunk arra, hogy tudatosan éljünk, akkor nem is olyan sokára ez teljesen természetessé válik.
Néhány évvel ezelőtt hallottam Kereszty András egy előadását. Mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai, de nem mindegy hogy a rossz az mennyire rossz!? Addig kell tulajdonképpen eljutnunk, hogy a rosszabb napokról már azt tudjuk elmondani, hogy kevésbé jó, mint tegnap, de legalább megint tanultam valamit! :o)
Ebben nekem nagyon sokat segített a következő mondat, amit Sudár Krisztike tanított nekem 4 évvel ezelőtt és amit minden egyes reggel elmondok – „Ajándéka vagyok a világnak és a világ is ajándék nekem, szebb és jobb nap lesz ez a mai!”
Ennek köszönhetően egyszer csak azt vettem észre, hogy még a rossz napok is jobbak lettek és így vagy úgy, de mindennap boldog vagyok. „Itt és Most”. Ha tehetik, kérem, ne várjanak holnapig! Nézzenek körül és mosolyogjanak - a világ olyan, amilyen mi magunk vagyunk! :o)
