A Plútóról sokan azt gondolják, hogy túl messze van, nem kell vele foglalkozni és vannak olyanok is, akik azt tartják, hogy nem is létezik. Én mindezek ellenére szeretem. Ez a bolygó, ami a szenvedélyt, a bennünk szunnyadó vulkánt, tulajdonképpen a lelkünk tüzét szimbolizálja. Ez az energia, amivel akár radikális változást is el tudunk érni az életünkben. A Plútó nem a középutas, unalmas haladásban hisz, hanem a gyökeres és teljes megújulásban.
Most, hogy sok időt töltenek egy helyben, illetve egy helyen, biztosan megélnek óriási mélységeket és hihetetlen magasságokat is … hát ezt tudja a Plútó. Ha már ezt érezték, érdemes azt is megérezni és megtapasztalni, hogyan használjuk ezt az erőt a feltöltődésre és végső soron a teljes megújulásra. Aki szereti a kihívásokat, ahogy én is, annak igazi élmény megérezni ezt a plútói energiát és szép feladat megtanulni megélni és használni is. Úgy képzeljék ezt el, mint ahogy a konyhában megtanulunk bánni a borssal – egyáltalán nem mindegy, hogy mennyit is használunk belőle pl. a káposzta ízesítésére. Biztos vannak Önöknek is érdekes emlékeik … ;o))
Miért is írtam mindezeket? Ahelyett, hogy a home office létben teljesen magukba fordulnának vagy esetleg váratlanul és indulatosan robbannának, kezdjenek emlékezni arra, hogy gyerekkorukban mit is csináltak igen nagy szenvedéllyel, minek tudták magukat átadni úgy, hogy minden másról megfeledkeztek maguk körül. Rajzoltak, legóztak, olvastak, zenét hallgattak, énekeltek vagy… ? Kutassanak hát egy kicsit mélyebben az emlékeik között … és ha megvan, vegyék elő kérem ezt a lehetőséget, használják ki a Plútó energiáit és töltsék újra az elemeiket! :o)) Mi lehetne jobb, mint szenvedélyesen valamilyen tevékenységnek átadni magunkat, közben töltődni és aztán új erőre kapva ismét szárnyalni még a home office-ban is! ;o))
