Ez valószínűleg pont egy olyan kérdés, mint „a tyúk és a tojás” probléma vagy legalábbis így szokták emlegetni.
Én majdnem 20 évvel ezelőtt találkoztam egy férfival a munkahelyemen, akivel az első pillanattól kezdve jól kijöttünk egymással. Több projektet is együtt vittünk sikerrel. Az idő múltával barátok lettünk, megismertük egymás családját, még közös cégünk is lett. Természetesen, ahogy minden emberi kapcsolatban, így ebben is voltak és talán lesznek is hullámvölgyek. Van, amikor sűrűbben beszélünk és az is előfordul, hogy hetek telnek el egy-egy hívás közben.
2019. decembere egyik pillanatról a másikra olyan sűrűre sikeredett, hogy ezért a hagyománnyá vált karácsonyi borozásunkra a múlt hét péntekén került sor. 2019-ben mindkettőnk életében nagy változások indultak el – új munka, új kihívások -, volt hát miről beszélgetni. Aztán valahogy odakanyarodtunk, ahogy ez már néhányszor megtörtént az utóbbi években, hogy hogyan létezik az, hogy ennyi éven át csak barátok tudtunk maradni. És mire jutottunk? Először is, hogy ő már lassan 30 éve szerelmes a feleségébe és 11 évvel ezelőtt én is találkoztam azzal a férfival, akiről első pillantásra tudtam, hogy „ő az”. Másodszor, neki a felesége, nekem pedig az Öreg Kandúr a leges legjobb barátom. Harmadszor pedig, sohasem vonzódtunk egymáshoz szexuálisan.
Mi ebből a konklúzió? Egyetértek azokkal, akik azt tartják/mondják, hogy akkor igazán felemelő egy partnerkapcsolat, ha a szerelem eggyé válik a barátsággal. Így a fenti kérdésre a válaszom igen. Igen, létezik férfi és nő között igaz barátság, de ennek legfontosabb alapja az, hogy egyik fél oldaláról se merüljön fel szexuális vonzalom. Mi az Ön válaszuk a kérdésre?