Ma már a csapból is ez folyik … Néhány évvel ezelőtt erre az én válaszom is elsőre az volt, hogy „Mit? Meditálni? Na, nem! Biztos, hogy NEM! Neeem!”
Sokan állunk ellen azoknak a dolgoknak, amiket a környezetünk vár el tőlünk vagy próbál ránk erőltetni még akkor is, ha az esetleg jó nekünk – én például nem tanultam meg golfozni, mert az exférjem elvárta és csak halkan vallom be, leginkább úgy, hogy senki meg ne hallja, hogy Szepes Mária néni Vörös Oroszlánja évekig feküdt érintetlenül a könyvespolcon, mert kötelező volt az akkori ún. „társadalmi helyzetemben” elolvasni. Ma pedig már büszkén mondom, hogy a minap épp a hatodik kötetet ajándékoztam el és megint kell vennem egyet vagy inkább kettőt, hogy legyen itthon a következő ajándékozási alkalomra és nekem is maradjon egy! :o)
Manapság divattá vált a meditációról beszélni, de csak kevesen mondják el, hogy ennek milyen hatásai vannak az életünkre és még kevesebben segítenek abban, hogy lépésről lépésre hogyan tudjuk elérni azt az állapotot, amikor nagyságrendileg tudjuk megemelni az energiaszintünket ... vagyis teljesen hétköznapi nyelven megfogalmazva … egyszerűen kihúzzuk magunkat a saját hajunknál fogva a sárból, ahogy azt Münchhausen báró is tette. ;o)
Ok, de hogyan? Nekem sokat segített a legelején egy buddhista szerzetes videója, aki kb. 5 percben elmondta, hogy a meditáció tulajdonképpen nem más, mint nyugodt légzés és koncentrálás a nagy semmire. Őszintén! Hányszor történik meg életünkben, hogy beszól a párunk, a főnökünk, lóg a gyerek a nyakunkban, mert valami nem tetszik neki és ehhez már csak hab a tortán, amikor anyósunk felhív … (Szerencsére nekem már csak ex. Egyébként tisztelet a kivételnek :o)) Megvan? Ilyenkor konkrétan mindenki ki tudna futni a világból és másra sem vágyik, mint 5 percre leülni a kanapéra vagy a teraszra, vagy lemenni a parkba a fák alá és hallgatni a madarakat vagy sétálni egyet és közben az eget bámulni … csak 5 percre, amikor teljesen egyedül vagyunk. Ilyenkor mindenki nagy levegőt vesz, kifújja magát és néhány szitokszó elhangzása után már csak valami szépre, jóra gondol …
Na, ez maga a meditáció … öntudatlanul! :o) Mert legbelül nagyon azt érezzük, hogy mindjárt megfulladunk és a lelkünknek szüksége van legalább 5 perc nyugalomra, hogy újra levegőt tudjunk venni, a belsőnk pedig a túlélés helyett a megújulásra tudjon koncentrálni.
Most még egy „na” :o)) ... na, ha ezt tudatosan csináljuk ÉS minden egyes nap szakítunk legalább 5 percet arra, hogy például a lakásban a kedvenc sarkunkba leüljünk, kicsit behunyjuk a szemünket és valami igazán csodálatosra gondolunk, akkor ha nem is varázsütésre, de lépésről lépésre, napról napra vidámabbak és kiegyensúlyozottabbak leszünk!
Egyszer csak azt vesszük észre, hogy az eleinte 5 percből 10-15 lett, aztán fél óra vagy több is ... Amikor pedig a fent említett bármelyik szituáció bekövetkezik, már nem billenünk ki a nyugalmunkból … mindenkit végighallgatunk, nyugodtan válaszolunk … még az éppen vulkánkitörés után levő kamaszgyerekünknek is :o)) és mosolyogva továbbmegyünk …és ha extra megkérdezik tőlünk – „Hogy vagy?” Simán azt válaszoljuk – „Köszi, jól! Nagyon jól!” :o)
p.s.: Bevallom, a válásom után elolvastam a „Vörös Oroszlán”-t és még néhányszor el is fogom, mert Mária néni szerint ötször kell, hogy mindent megértsünk belőle. Golfozni nem tanultam meg, de a fiam a legjobbak között van. Ha tehetem, akkor már kétszer meditálok egy nap és ennek köszönhetően általában legalább 10 évvel fiatalabbnak gondolnak azok, akik nem ismerik a valódi koromat.
És még valami – az asztroszkóp abban segít, hogy személyre szólóan mutatja meg a meditáció legkedvezőbb módját!
