Jurányi Lilla a kamaszkorról szóló a Linkedin weboldalon megjelent blog-véleménye – amit ezúton is nagyon köszönök – inspirált arra, hogy kicsit továbbmenjek.
Ott fejeztem be a blog-bejegyzést, hogy mi, szülők - egy nehéz nap végén NE felejtsünk el kinyitni egy finom üveg bort és megbeszélni a párunkkal a történteket és főleg NE felejtsünk el nevetni! Lilla ezt úgy folytatta – azoknak idézném, akiknek nem volt alkalmuk olvasni (természetesen az ő engedélyével és módosításaival :o)) -, hogy „Annyira igaz. Főleg, amikor valóban a szülőnek jut minden "finomság" a gyerekből, mert többnyire otthon, a családban tudja a legjobban kiadni a bizonytalanságát, frusztrációját. Pont ezért az is fontos, hogy a szülők időnként ki tudjanak szabadulni, kicsit maguk lenni együtt, vagy a saját kedvtelésükre barátokkal. Az feltölt és újra tudják majd "állni" az otthoni kihívásokat. Ez kis változatossággal 18-20 évig így megy és majd akkor kiderül az eredmény, hogy jól csináltuk-e. …”
A tüzet életben kell tartani, magától nem ég, elalszik. Miért is írom ezt? Amikor megszületnek a gyerekeink, azt gondoljuk, hogy a nap minden egyes perce róluk kell, hogy szóljon. Minden és mindenki elé helyezzük őket. Félreértés ne essék, a gyerekek nagyon fontosak, de megesik, hogy arra ébredünk, hogy már csak egy gazdasági érdekközösségben élünk azzal az emberrel, akibe valaha szerelmesek voltunk. Ráadásul extrém módon elkezdünk ragaszkodni a gyerekeinkhez, mert nemhogy iszonyúan félünk, hanem rettegünk attól, hogy kettesben maradunk azzal az emberrel, akiről azt gondoltuk, öröm lesz vele megöregedni.
Szóval mi is a legnagyobb veszély? Ha kiveszik a szerelem, a gyengédség, az egymásra figyelés az életünkből, a gyerekeink azt tanulják meg, hogy ez a normális egy férfi és egy nő között, ha hosszú éveken át együtt élnek.
Higgyék el, hogy a gyerekek sokkal többet kibírnak annál, mint amit bármikor is feltételezünk róluk. Sőt! Ha furcsán hangzik is, de öröm és boldogság nekik, ha két kiegyensúlyozott felnőtt kéz a kézben állja a sarat, amikor ők épp a kamaszkor legádázabb időszakát élik.
Kedves Szülők – ne sajnálják az időt és ne keressenek kifogásokat! Szakítsanak egymásra időt évente néhányszor! Szökjenek meg egyszer-egyszer néhány napra, hogy feltöltődjenek, és hogy lobogni tudjon az a bizonyos tűz. Lobogjon még akkor is, amikor telnek az évek és keményen szembe kell nézni a nehézségekkel is.
És a végén mi a különleges ajándék ehhez? Az, ha megérezzük, hogy a gyerekeink készen állnak arra, hogy megkezdjék önálló életüket! Ha elérkezik ez a pillanat, már csak egy feladat van hátra – TÉNYLEG engedjük el őket a legnagyobb szeretetben! Akkor is, ha ez nem könnyű, mert az igazság az, hogy a gyerekeket nem magunknak neveljük, hanem saját maguknak, hogy jól megállják a helyüket az életben és mi büszkék lehessünk rájuk. :o)
