Szeretek szabadságon lenni, mert akkor van időm olvasni. Nem csak úgy, hanem tényleg. :o) Ha az ember dolgozik, képes akár 2-3 oldal után jól elaludni, de ilyenkor akár 50-100 oldalt is el tud olvasni egy szuszra, amibe egy hosszabb szabadság alatt több könyv is beleférhet. Most egy fért bele – végre be tudtam fejezni Müller Péter „Vallomás a szerelemről” című írását.
A könyv tisztelet a magyarok ősi szerelemvallása mellett. Hitet tesz amellett, hogy az igaz élet eredője a szeretetben van. Kevés ember mer emellett kiállni.
Bár én imádok dolgozni, de kétlem, hogy annyi hatos házas nappal született ember (lásd előző blog bejegyzés) él körülöttem, mint amennyit én az elmúlt 30 évben láttam éjt nappallá téve dolgozni vagy legalábbis a munkahelyen tartózkodni akár késő estig. (Ma már ehhez elég egy laptop … bárhol bármikor …). Inkább könnyebb volt (van) ez a megoldás – dolgozni, dolgozni, dolgozni, mint inkább az Életet az utolsó cseppig bátran megélni és szeretni.
A pénz megnyugtat, de nem boldogít. Sokszor hallottam, hogy „az én végzetem a munka”. Én gondolkozás nélkül tudom mondani, hogy az enyém inkább a szerelem! :o) <3 És az Önöké?
p.s.: I love you!
