Kislány és kisfiú korunkban rengeteget álmodoztunk arról, hogy kivel szeretnénk leélni az életünket, ki lesz az a Nő, illetve az a Férfi, aki tényleg jóban-rosszban, napsütésben és hóesésben is mellettünk fog állni. Az elmúlt fél évszázadban :o) sokszor és sokat beszélgettem – és remélem, még fogok is :o) - szerelemről, házasságról, válásról, gyereknevelésről, családról nemcsak a barátaimmal, de a gyerekeimmel is. Kinek hol van a helye egy párkapcsolatban, kinek mi a dolga és a feladata?
Azzal biztosan senki nem vitatkozik, hogy soha nem fordult akkorát a világ, mint a XX. század végén és a XXI. század elején. Egy emberöltő alatt nem volt még ekkora változás – egyszerűen kinyílt a világ. Ma már egy nap alatt annyi kapcsolatot létesítünk különböző eszközök segítségével, mint amennyit a 80-as évek elején egy év alatt.
Az ember életét meghatározó szokások, elvárások, minták, a társadalom írott és íratlan szabályai idejét múlttá váltak és ezáltal mi, a XXI. század emberei jogosan érezhetjük sok estben úgy magunkat, hogy támasz nélkül maradtunk. Már nem segítenek az élet dolgaiban való eligazodásban a korábbi nemzedékektől átvett mintáink, az újak azonban még csak születőben vannak. Ebben a nagy változásban az információs társadalom nagy csapdája, hogy a hasznos és haszontalan, sokszor káros információk válogatás nélkül ömlenek a neten kíváncsiskodó ember agyába. A lassan sorvadó emberi kapcsolatokat és társadalmi kereteket az elvárások burjánzó dzsungele, a zavaros viszonyokból is táplálkozó önzés és rosszindulat szorítja háttérbe.
A boldogságot az emberek azoknak az elvárásoknak megfelelő álmok elérésétől várják, amelyről egyébként józan ésszel végiggondolva is láthatnák, hogy elérhetetlenek. Szinte már természetessé válik, ha valaki csak „eljátssza” az életét, úgy tesz mintha neki sikerült volna a „nagy álmot” megvalósítani. Aztán egyszer csak kipukkan a lufi.
Tisztában vagyok vele, hogy ez a téma nagyon megosztó – valószínűleg sokan egyet fognak velem érteni és sokan nem, mégis engedjék meg nekem, hogy néhány gondolatot megosszak a tapasztalataimból. Annál is inkább szeretném ezt megtenni, mert hosszú ideig dolgoztam az úgy nevezett „férfivilágban”, éltem házasságban és szerelmes vagyok egy csodálatos Férfiba, a gyerekeim pedig a felnőttkor küszöbén állnak és lassan eljön majd az idő, hogy párt válasszanak.
Éppen ezért nagyon nehéz hallani a baráti vacsorákon a fiatal generáció panaszait – „minden fiú kretén” vagy „a lányok csak a pénzemet akarják”.
Mi vezetett idáig? Hol van az apák és az anyák felelőssége ebben?
Abban biztosan egyetértünk, hogy a család meghatározó szereppel bír mindannyiunk életében és ennek a családnak a motorja vagy inkább a lelke pedig a Nő. Az eltűnő korlátok a leginkább a nők helyzetét nehezítik és az elvárások is őket terhelik - a bomba nő, a sikeres vezető vagy dolgozó, a konyhatündér, az anya, a hűséges feleség, a fantasztikus szerető, a férj partnere, a szüleinek támasza, a nevelőnő, az ápolónő és sorolhatnánk.
Rögtön szeretném hozzátenni, hogy a férfiak szerepei sem könnyűek - férjek, szeretők, apák, fiúk, főnökök, beosztottak. Egy dolog azonban szerintem egyáltalán nem változott, mióta világ a világ - ha a nő megtalálja a helyét, akkor az egész család jobban boldogul! És minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő!
Müller Péternek télen jelent meg a „Vallomás a szerelemről” című könyve. Azon szerencsések közé tartozom, akik részt vettek a könyv bemutató előadásán. Itt csodálatosan fogalmazott az író arról, hogy milyen a szerelem, illetve milyen két ember kapcsolata, ha kölcsönösen elismerik egymás munkáját, feladatait és tisztelik egymást. Az igaz szerelem olyan, mint a tangó – két individuum járja a saját táncát, mégis ha rájuk nézünk a mozgásukban tökéletes az összhang.
Ehhez már csak a tangó tanárom tanácsát szeretném hozzá tenni – a fontos lépéseket a Férfi vezeti és minden ilyen lépéshez várja a Nőt, hogy azt együtt tehessék meg. Csak úgy tudnak tökéletes harmóniában táncolni, ha megbíznak egymásban és rámerik bízni magukat a másikra. Mi a flikk-flakk? :o) Mi más lenne - a két lépés közben minden Nő használja ki a szabadságát, kreatív és spirituális képességeit, és a Férfi óvó védelmében díszítse úgy lépéseit, ahogy azt legjobb tudása és képességei szerint teheti.
Ha ez a Férfi és ez a Nő tánc közben egymásra néz, akkor mindig kicsit egymás felett találkozik a tekintetük, mert tisztelik azt, aki a másik.
Azt gondolom, hogy az új világ nagy rohanásában útközben az egónk elfelejtette, hogy mi is a dolga, habár a lélek emlékezik. A biológiát sem hagyhatjuk figyelmen kívül - a sejtjeinkben több ezer év óta velünk hordozott információk nem változtak és nem is változhatnak meg ilyen rövid idő alatt. A Férfi továbbra is a Nap, a Nő pedig a Hold. Ez miért fontos?
Dora Gyula tollából olvastam és tanultam, hogy a férfiak lelkét legbelül három dolog mozgatja – az erő, az őrzés (ami a birtoklást jelenti a szó legnemesebb értelmében) és a kiáradás. Félreértés ne essék, ezeknek van magas és alacsony megvalósítási lehetősége is. Nézzük a magasabb szinteket!
Az erő a bölcs erő, mely mindennek tudja a helyét, a legjobb útját azért, hogy a dolgok rendben menjenek. Ez az erő, a védelmező erő, vagyis a jó király, ez az erő a törzsfő, a családfő, az apa.
Ahhoz, hogy ez az erő hatni tudjon, a rend és a védelmezés megvalósuljon, kell, hogy őrizze (a legjobb értelemben birtokolja) a dolgokat, tárgyakat, embereket, a történések irányítását.
A Nap sugaraival elindítja és élteti az életet. Létezésének értelme, hogy építsen, teremtsen, megtermékenyítsen, megújítson. Aztán ezeket őrizve, és ha kell védelmezve, újra és újra magasabb szintre emelve változtassa a világot.
Ezt a Napenergiát valójában egy másik energia tudja ebbe a magasságba emelni, még pedig a női Holdenergia.
Ha minden rendben van, akkor a kisfiúban nap mint nap ezt az erőt erősítik azok az instrukciók, amelyek igyekeznek megmutatni neki, hogy az a belső erő mire való. Hogyan bánjon a tárgyakkal, a barátokkal, a lányokkal, hogyan álljon a nehéz, vagy félelmetes helyzetekhez és hogyan az érzelmekhez. Sajnos hosszú évtizedek, mire megtanulja ezt az erőt jól használni és addig sok fájdalmat okoz másnak és önmagának is.
A szülők felelőssége – még akkor is, ha rohan a világ -, hogy ezt megtanítsa a gyerekeinek. A számítógépes játék, az okostelefon, a tablet, és még sorolhatnám, nem fogja megtenni helyettünk!
Ha ezt mi szülők nem tesszük, akkor a Nők észre sem veszik, hogy – ahogy egy nagyon kedves barátnőm párja fogalmazott – intellektuálisan kiherélik a pasikat, a Férfiak pedig erőtlenné és gyávává válnak, teljesen elfelejtik, mi a dolguk a világban.
Az okos Nő nem férfierőt akar használni, hanem a saját maga nőiességének erejét. Ez az erő teszi a Férfit újra Nagy Vadásszá vagy Harcossá. Ez a Nagy Vadász vagy Harcos pedig tenyerén fogja hordozni a Nőt és tűzön-vízen keresztül meg fogja őt védeni.
És még valami, mert én is nő vagyok :o) Hölgyeim – higgyék el, ha hisznek saját nőiességük erejében és nem akarják a Férfit erőnek erejével legyőzni, ez az erő még manapság is segít megállni (sőt!) a helyünket a munkában, ami még mindig férfiak világa!
