Kislány és kisfiú korunkban rengeteget álmodoztunk arról, hogy kivel szeretnénk leélni az életünket, ki lesz az a Nő, illetve az a Férfi, aki tényleg jóban-rosszban, napsütésben és hóesésben is mellettünk fog állni. Az elmúlt fél évszázadban :o) sokszor és sokat beszélgettem – és remélem, még fogok is :o) - szerelemről, házasságról, válásról, gyereknevelésről, családról nemcsak a barátaimmal, de a gyerekeimmel is. Kinek hol van a helye egy párkapcsolatban, kinek mi a dolga és a feladata?
Azzal biztosan senki nem vitatkozik, hogy soha nem fordult akkorát a világ, mint a XX. század végén és a XXI. század elején. Egy emberöltő alatt nem volt még ekkora változás – egyszerűen kinyílt a világ. Ma már egy nap alatt annyi kapcsolatot létesítünk különböző eszközök segítségével, mint amennyit a 80-as évek elején egy év alatt.
Az ember életét meghatározó szokások, elvárások, minták, a társadalom írott és íratlan szabályai idejét múlttá váltak és ezáltal mi, a XXI. század emberei jogosan érezhetjük sok estben úgy magunkat, hogy támasz nélkül maradtunk. Már nem segítenek az élet dolgaiban való eligazodásban a korábbi nemzedékektől átvett mintáink, az újak azonban még csak születőben vannak. Ebben a nagy változásban az információs társadalom nagy csapdája, hogy a hasznos és haszontalan, sokszor káros információk válogatás nélkül ömlenek a neten kíváncsiskodó ember agyába. A lassan sorvadó emberi kapcsolatokat és társadalmi kereteket az elvárások burjánzó dzsungele, a zavaros viszonyokból is táplálkozó önzés és rosszindulat szorítja háttérbe.
A boldogságot az emberek azoknak az elvárásoknak megfelelő álmok elérésétől várják, amelyről egyébként józan ésszel végiggondolva is láthatnák, hogy elérhetetlenek. Szinte már természetessé válik, ha valaki csak „eljátssza” az életét, úgy tesz mintha neki sikerült volna a „nagy álmot” megvalósítani. Aztán egyszer csak kipukkan a lufi.
