Szülők és gyerekek 1.
Éppen egy találkozóra igyekeztem, amikor egy barátnőm hívott, hogy most olvasta a blog bejegyzésemet és szeretné javasolni, hogy egyszer írjak arról, hogy milyen nehéz dolgunk van nekünk szülőknek, hogy megtaláljuk a megfelelő iskolát a gyerekünknek, aztán szembe kell néznünk a következő kihívással – mennyire kell nyomást gyakorolnunk rá/juk a tanulás szempontjából. És ha például két gyerekünk van – lehet-e mindkét gyereket egyformán nevelni úgy, hogy teljesen különbözőek és ők ne érezzenek ebben semmilyen igazságtalanságot?
Azt hiszem, ha nagyon őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, akkor néhány dolgot érdemes először is kimondanunk:
- a hajunk is égnek állt attól, hogy a szüleink azt gondolták, hogy ők mindent mindig jobban tudnak …
- hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy igenis voltak gyerekkorunkban olyan “varázsmondatok”, amelyek hallatán fülünket becsuktuk és onnantól teljesen mindegy volt, mit mondott apánk, anyánk …
- tele volt a hócipőnk azzal, hogy egyik külön óráról rohantunk a másikra és irigyeltük azokat, akiknek volt bátorságuk az osztályban végigbulizni a hétvégét …
- nem szerettük, amikor összehasonlítottak bennünket a testvérünkkel az iskolában és még otthon is, sőt …
És akkor most fordítsuk meg! Nézzék a világot úgy, mintha kézen állnának … :o)
- attól, hogy szülők vagyunk, mi is hibázhatunk. Ebben az esetben, nekünk is tudnunk kell bocsánatot kérni.
- ha kimondanánk ezeket a fent említett „varázsmondatokat”, jusson eszünkbe, hogy lehet másként is csinálni, nem kell az általunk is utált mintát követni.
- egy egész hetes hajtás után nekünk sincs kedvünk munkával tölteni a hétvégét …
- minden gyerek külön személyiség – más-más feladatokkal, kihívásokkal és képességekkel. Engedjenek meg egy példát – elméletileg azt gondoljuk, hogy almánk születik (hiszen nem esik messze az alma a fájától :o))) és a végén kiderül, hogy ugyan gyümölcs, de inkább körte, az én esetemben van még egy barack is. :o))
Érzik már a különbséget? Egyformák, mégis különbözőek ...:o)
Folytassunk majd onnan, mit tesz ilyenkor egy tudatos szülő?
