Amikor kiderül, hogy milyen is valójában a gyerekünk, egy tudatos szülő szembenéz azzal az egyébként már tudott ténnyel :o), hogy a gyereke egyáltalán nem a klónja. Természetes reakció, hogy ekkor kissé elszomorodunk. Ilyenkor javasolnék mindenképp egy alapos beszélgetést saját magunkkal – akarnánk-e saját magunkat felnevelni? Mitől félünk igazán - magunktól vagy tőle vagy az életre szóló ismeretlen kihívástól?
Szép lassan bevalljuk magunknak, hogy ő egy külön ember, külön személyiség egy ehhez tartozó külön akarattal. Ez a kiskamasz korban úgy 6-7 évesen, aztán a kamaszkorban 14 éves kor után igen szépen kirajzolódik.
Amikor pedig elhangzik az első kamaszkorunkban oly annyira utált varázsmondat a mi szánkból is a gyerekünknek, hát nyugodtan igyanak meg egy pohár bort este. És kérem, emellett idézzék fel azokat a kalandokat is, amelyek ezt a mondatot akkor és ott kiváltották a szüleikből! Emlékezzenek! És gondoljanak arra vissza, hogy akkor és ott mit fogadtak meg!? Ha egyszer nekem gyerekem lesz, akkor én biztosan nem! ... Hát most itt van! Ideje másként csinálni!
Ilyenkor a gyerekeink esetében is jól jön egy asztroszkóp, ami megmutatja, hogy a gyermekünk milyen energetikai rendszerrel és milyen mozgató rugókkal rendelkezik, és hogyan épül fel a belső világa. Ez a Térkép aztán segít a tájékozódásban és támpontokat ad ahhoz, hogy itt és most melyik úton tudjuk a legjobban ő/ket támogatni ahhoz, hogy ténylegesen elérjék az egészséges, teljes és boldog életet.
Ha ezzel kapcsolatosan további kérdéseik lennének, illetve az asztroszkóp készítése mellett döntenek, kérem, keressenek!
